az első félév Besançonban

Igen, első besanconi félévem a végéhez közeledik. A nem túl sok izgalomban bővelkedő első öt hónap február 16-án véget ér.
Na de előbb a múlt hétről: Nem akarok sokat írni Bordeaux-ról, már olyan réginek és múltbélinek tűnik az egész. Múlt vasárnap a laborból eltűnt hátizsákom borzolta a kedélyeket. Vele veszett egy füzet, egy pendrájv, a vonatjegyem a hazaútra meg a majdnem 50 éves francia-magyar kisszótáram. Talán a füzet volt a legfontosabb, olyan jól voltak benne rendezve a jegyzeteim... Persze a többiért is kár, a hátizsákról nem is beszélve (jövő heti program lesz, hogy vegyek valahol egy kis bőröndöt kézi poggyásznak a hazaútra). Igazából nagy szerencsém volt, hogy úgy döntöttem, a laptopomat nem viszem be aznap, így városnézésből visszajövet csak a fent említett dolgokról kellett lemondanom. Ez van, tenni semmit sem lehetett, mivel ugyan kártyás beléptető rendszer működik az egyetemen, de utólag ellenőrizni nem nagyon lehet semmit sem, mert megbízhatatlan a rendszer.
Ettől eltekintve a bordeaux-i kiruccanásom során nem nagyon sikerült magamat otthonsan érezni. Azt nem mondanám, hogy rosszul éreztem magam, de valahogy nem volt az igazi. Valahogy olyan barátságtalanok voltak dolgok: a kollégium, az egyetem, kicsit maga a város is - leszámítva az óváros karban tartott részeit (amint az a fotókon is látható). Hétvégén amúgy viszonylag sokat mászkáltam a belvárosban, elég szép idő volt, csináltam is jó sok fotót. Szombaton elmentünk monsieur Rayezzel megnézni a Musée d'Aquitaine-t, ami nem egy nagy múzeum. Egyébként a természettudományi kar lakott ott valamikor, Rayez még oda járt 40 évvel ezelőtt - mondta is, hogy nekem köszönheti, hogy újra elment oda.
A héten munka amúgy nem sok volt, inkább csak léggömbhámozás kevés kézzelfogható eredménnyel. De legalább monsieur Rayez előadása nagyon jó volt - azért megérte elmenni. Meg azért is, mert jó sok embert megismertem. Pénteken aztán különsebb gond nélkül megérkeztem Besanconba, csak egy kis kellemetlenségem volt, ugyanis nem volt éjszakai busz. Így csak 45 percet kellett gyalogolnom a 10 kilos hátizsákommal, hogy végre tényleg "otthon" legyek.
Ma, vagyis vasárnap reggel megnéztük a Caroline-nal az új Tim Burton féle szemráncolós-borotválós-borbély filmet, a Sweeny Toddot. A film a Tim Burton féle hangulatvilágot árasztja de nagyon fekete kiadásban, és Tim Burtontől szokatlan befejezéssel. Megéri megnézni - ha valaki szereti Tim Burtont, akkor kimondottan. Ja persze franciául néztük, de csak azért értettem meg sok mindent, mert az angol énekek feliratozva voltak, és onnan sok minden kiderült.

Jövő hét: Még nagyon sok munka. Meg kell csinálni sokmindent, amit Bordeauxban kellett volna, de nem jutott rá idő. Aztán haladni kell az itt félbe hagyott dolgokkal, amiket jó lenne továbbindítani a holtpontról. Ha minden igaz, jön Csilla csütörtökön. Valamikor pedig lesz egy kis búcsúösszejövetel a számomra, feltehetőleg szerdán. Lehet, hogy Brunot, vagy Célinet nem látom többet egyhamar.
Fura, hogy úgy érzem, valamit itt hagyok, búcsút kell veni az itteni dolgoktól, emberektől, barátoktól, az olyan nehezen megszokott környezettől. De ez volt annak idején a helyzet persze szeptemberben is. Kicsit olyan tudathasadásos állapotot okoz néha ez a kétlakiság, a  "mindenütt, de sehol sem igazán otthon" érzés.

Persze jó lesz menni haza is, sőt már türelmetlenül várom. Csak az a kár, hogy nem lesz szünetem. Mert otthon épp addigra lesz vége, mire itt elkzdődik, és mire én elmegyek. De sebaj, a tavaszi szünet úgyis itt van nem sokára.
Na jó, mára ennyit, mennem kell "haza", már elég késő van. A képeket nézzétek meg a webalbumban, a Garonne-ről elég szépeket sikerült csinálni. Aztán már mindenkivel legközelebb majd élőben!