Elérkeztünk rövid ittartózkodásom feléhez ismét egy elég unalmas hetet magunk mögött hagyva. Némi változatosságot hozott a hétfői társosozás Céline-nél meg a csütörtöki Caroline-nál. Legalább tudtam kicsit gyakorolni a franciát, mert amúgy napközben nem nagyon van rá módom. Sőt gyakran érzem azt, hogy visszafejlődök, a hét elején is többször éreztem azt, hogy megint októberi szinten vagyok franciából. Mi lesz majd, ha hazamegyek ezek után? Egy hónap alatt visszasüllyedek a szeptemberi szintemre?? Hát nem lennék tőle túl boldog.
Szóval néha elvesztem a hitet, hogy valaha is képes leszek ezt a nyelvet rendesen megtanulni. Nagyon furcsa érzés, mert amikor tűrhetően beszélek néha-néha franciául, akkor azt érzem, hogy végre eljutottam valahova, végre sikerült már valamellyest elsajátítanom a nyelvet. Aztán jön egy nem túl mozgalmas hétvége, vagy két eseménytelen nap, és mintha azt a tudást, amit korábban sikerült elsajátítani, hirtelen elvesztettem volna. Mintha napról napra meg kéne küzdenem a tudásért, a képességért, hogy tudjak beszélni franciául.
Nem tudom, hogy a jövő héten mennyire lesz módom gyakorolni a franciát, mivel csütörtökön megyek Bordeaux-ba, ahol lehet, hogy csak a Rayezékkel fogok érintkezni többnyire, az pedig azért mégis csak más. Nem baj, akkor majd haladok a cikkel.
Visszajövetelem után egy szűk héttel pedig meglátogat Csilla, akihez remélem, ősszel fogok tudni majd menni Cambridgebe látogatóba. Juditnak nem fogom viszont tudni már sajnos viszonozni a lyoni fogadásomat. Csilla, ha minden igazm 14-én ugrik át ide Bázelből, és majd együtt megyünk vissza 16-án összekötve a dolgot az én hazautazásommal. Ehhez persze kocsit is kell szerezni – remélem, Sebastian rá fog érni...
Tegnap voltunk megint kicsit kirándulni, most Ulysse-szel és a barátnőjével, Audrey-vel. Elmentünk Mont Poupet kilátójához, ahonnan lehetett látni Salins-les-Bains-t, (ahol már egyszer voltunk ősszel a Sylvainnel, a Paullal és a Martinával) sőt tiszta időben látni lehet a Mont Blanc-t is. Utána szerencsének volt a Lison forrásával, amivel egyszer már próbálkoztunk még ősszel Ulysse-szel, Caroline-nal és Clémence-szal, de akkor le volt zárva a terep (ekkor néztük meg a Pont du Diable-t és környékét (havas képek)). Végezetül pedig volt megnéztük Salins-les-Bains múzeummá alakított egykori sóbányáját idegenvezetővel. Mire ezzel is végeztünk, már csak egy óra volt napnyugtáig, így egyéb tervezett dolgok már nem fértek bele sajnos. Tettem fel (több mint egy hónap után) képeket a webalbumba. (Valószínűleg teszek még fel majd bordeaux-iakat is.)
Jövő hétre maradt még viszonylag sok tennivaló, amivel jó lenne elkészülnöm mielőtt elmegyek Bordeaux-ba...
