Rájöttem, hogy a hetek között valójában egyáltalán nincs különbség. Tellnek egymás után, a „program” mindegyik héten nagyjából ugyanaz, nincs semmi, ami igazán megkülönböztetné egyiket a másiktól. Az idő meg csak telik-múlik – igen, már majdnem félidőnél vagyunk. Se nem rossz és se nem jó az egész, hanem csak olyan semmilyen.
Nem azt mondom, hogy unalmas, de nem pörget fel igazán.
Hogy mi tölti ki a napjaimat? Reggeltől (kb 9-től) fél 6-ig, 6-ig a munka, ahol még meg kell tanulnom jól gazdálkodni az időmmel. Ugyanis a különböző szünetek alaposan szétszabdalják. Igazából ebéd előtt nem is nagyon van értelme komolyabb dologba belefogni, mivel 10-kor kávészünet, háromnegyed 12-kor pedig ebédszünet szakítja meg. 1 után tudok megint munkához látni, de 4-kor újabb kávészünet van. Én viszont inkább úgy szeretek dolgozni, hogy ha már egyszer benne vagyok, akkor szeretem addig csinálni, amíg tart a lendület, mert ha meg kell szakítani valamivel, akkor utána nehezen veszem fel megint a ritmust.
Pedig ami azt illeti, jó lenne haladni a munkával, nem akarok úgy járni, mint a Franck. Ugyanis vele a Sylvainék nem voltak elég erélyesek, a Franck meg amolyan álmodozó típus. Így aztán alig lett valami eredménye a három év után. Gondban is van nagyon, hogy hova mehetne posztdoknak.
Ez igazából egy örök mókuskerék. Ha egyetemi hallgatóként nem teljesítesz jól, nincs esélyed doktorizni (egyébként itt van a legtöbb trükközési lehetőség, pár ellinkeskedett egyetemi év még belefér). Utána, ha a doktori alatt nem dolgozol rendesen, nem lesz jó posztdok helyed. Ezután a posztdok évek alatt kell magadnak előkészíteni és megalapozni, hogy hol fogsz aztán később dolgozni. Amikor pedig már van állásod, akkor pusztán már csak abból a tényből kifolyólag is hajtani kell, mert a többiek is ezt teszik. Olyan ez, mint egy tudományos piac. Mindig kell valami újat csinálni, kitalálni, megmérni, hogy tudd bizonyítani, hogy jó vagy. Ha hamarabb csinálod, vagy jobban, mint a többiek. Ez egy piacgazdaság, aminek a szereplői a kutatók, a termék pedig az előállított tudományos érték, aminek a tényleges értéke azáltal derül ki, hogy mennyire tudod magad menedzselni, mennyire jól tudod a termékedet eladni. Persze, az is fontos, hogy mennyire jó, amit előállítottál, de ez csak másodlagos.
Jó árunak nem kell cégér – tartja a mondás. Ez kb. 100 évvel ezelőtt igaz volt a tudományban, de ma már érvényét vesztette.
Ki lehet persze szállni, vagy lehet egy kicsit lazsálni valamelyik lépcsőfokon, de akkor az ember könnyen akkora lemaradást szed össze, hogy azt aztán nem lehet később behozni.
Visszatérve ezután a kis kitérő után az elmúlt héthez: Említsére méltó először csütörtökön volt, ugyanis volt egy kis összejövetel a Caroline-nál 9 doktorandusz részvételével. Raclette-et ettünk, ami egy viszonylag ízetlen, kemény, sós sajt. Van ehhez egy speciális sütőberendezés, ahova be kell tenni kis lapátokon a sajtszeleteket és meg kell olvasztani őket. A trutyit ezután feldarabolt főtt krumplira lehet önteni és felvágottal elfogyasztani. A franciák nagyon odavannak érte, én annyira nem, de nem volt rossz összességében. Innivalónak fehérbor és cidre (szénsavas almabor) volt. Előtte/közben/utána beszélgetés, amiből borzasztó keveset értettem. Egyrészt mert nagy volt a hangzavar, másrészt mert nagyon fáradt voltam. Mindenesetre nem volt jó érzés, mivel már kezdtem azt hinni, hogy legalább egy kicsit fejlődtem.
Aztán szombaton a Caroline-nal és az Ulysse-szel megnéztük a Musée des maisons comtoises-t, ahol egy csomó tájház található. Némelyik többszáz éves ház, amit szétszedtek, és a múzeum területén újra felépítettek. Persze berendezéssel együtt. Ulysse asztrofizikus, idén végez. Egyébként párizsi, borzasztó gyorsan beszél, nem artikulál rendesen, úgyhogy szinte egyetlen szavát sem értem.
A múzeum nem volt rossz, de annyira nem hozott lázba. Hazafelé felmentünk két kilátópontra (Belvedère és Montfaucon), ahonnan viszont végülis Besançonból és a Doubs völgyéből a köd miatt szinte semmit sem lehetett látni. Montfaucon egy kicsit alacsonyabb hegycsúcson fekvő középkori várrom, ahol folynak bizonyos ásatások. De ettől még körbe lehet járni. A helyszín gyalog közelíthető meg. Visszafelé már igencsak fáztunk, mivel miután lement a nap, a szél is feltámadt.
Jövő hétre valami utazásfélét ki kéne találni, de nagy még a tanácstalanság. Jó lenne valamit csinálni péntek-szombat környékén...
