Az elmúlt napokban ittlétem legnyugisabb hetét töltöttem el. Dolgozni csak 3 napot kellett menni – nagyon sokan egész héten egyáltalán nem is jöttek be (főleg a kigyerekesek). Ebédnél is alig voltak (most nem is a szokásos helyen ebédeltünk, mert az zárva volt) – valahogy minden olyan nyugis és csöndes volt. A munkához ennek megfelelően már mindenkinek sokkal kevesebb kedve volt.
Tervezegettem az utazást péntekre – végülis úgy döntöttem, hogy elmegyek Dole-ba. Ez egy harmincezres kisváros nagyjából negyven kilométerre innen. Legnagyobb nevezetessége, hogy itt született Pasteur (akiről már írtam, hogy viszont nem itt, hanem Arboisban dolgozott). Szerencsére az intermarché nyitva volt csütörtökön, így a heti vásárlást sikerült elintézni. Utána elmentem a pályaudvarra jegyet venni, meg felfedezni a közlekedést. A pályaudvart már csak azért is fel kellett keresnem, mert venni akartam egy Carte 12-25-et, ami egy évig érvényes, minden járatra biztossít 25-60% kedvezményt és mindenütt érvényes egész Franciaországban (amint a nevében is benne van, a 12 és 25 év közöttieknek találták ki). Egyébként 49 euro volt, de ha tényleg elmegyek még az idén Lyonba és Párizsba, akkor midenképpen megérte. A dole-i utazással már visszajött az árából 7.20 euro. A vasútállomás környékén van egy nagyon szép park – most kezdem csak felfedezni, ezt a részét a városnak – sőt, ahogy jobban megfigyeltem egy egész parkrendszer, aminek a részeit az autóút felett átívelő hidak kötik össze. Nagyon kellemes sétára alkalmas idő volt. Szerencsére egyelőre nagyon szép napos (meleg) őszünk van itt.
Másnap aztán irány Dole! Nem akarom nagyon részletezni a kirándulást, a képek sokkal jobban bemutatják a várost (ld. a webalbumot). Maximum csak annyit mondok, hogy itt is a Doubs folyik, van jópár kis sziget és csatorna a városban. Nagyon sok a töbszázéves ház, műemlék, amik közepesen jó állapotban vannak. Sokminden szorul felújításra – a legtöbb templomot épp most újítják fel – ennek köszönhatően egybe sem tudtam bemenni. A legjelentősebb templom a Notre-dame bazilika, ami az óváros legmagasabb pontján épült, így gyakorlatilag majdnem mindenhonnan látható. A bazilika jellegzetessége, hogy csak egy tornya van, nagyjából olyan kicsi, mint a dijoni Notre-dame, de amiatt, hogy nincs annyira körbeépítve és elég magasan fekszik, meglehetősen impozáns látványt nyújt.
Voltam továbbá egy nagyon szép parkban, ahonnan rá lehet látni a folyóra, és található itt egy Pasteur-szobor is (egy a sok közül). Ennek a parknak a Doubs felé van egy érdekes, ereszkedő, teraszos felépítésű, tipikus francia-kertre hasonlító része, a mohás-indás fáival meg a borostyánnal benőtt lépcsőivel. Volt egy kis forrás is, ami aztán lent egész patakká dúzzadt. Sok házon és például ezen a parkon is erősen érződik a kora, ami nem egy esetben is többszáz év. Néha az embernek olyan érzése van, mintha megállt volna az idő ebben a városban. A modernebb részei, amúgy már kevésbé tiszták, sokkal inkább emlékeztetve egy poros kis vidéki városra.
Délutánra eléggé elfárádtam, mert mentem egész nap, így eljöttem viszonylag hamar, már egy fél ötös vonattal – az amúgy ingyenes Szépművészeti múzeumot majd leközelebb nézem meg.
Ez volt pénteken. Szombat, vasárnap édes semmittevés, pihenés. A jövő hétvégén a dolgok jelenlegi állása szerint átugrom Lyonba. Az azt követő hétvégén pedig lehet, hogy Párizs következik. De addig még jönnek a dolgos hétköznapok.
