http://picasaweb.google.com/djuree007/
címen.)
A legutóbbi bejegyzésemben eléggé leszóltam az itteni sajtokat, de mest visszakoznom kell, mert ettem a héten kimondottan ehetőeket is. Na de haladjunk sorjában:
Az első három napon túlóráztam (kedden 10 órát voltam bent), úgyhogy ezeken a napokon haza se mentem vacsora előtt. Kezdem magam itt egyre otthonosabban érezni, megszokni a környezetet, az embereket, a nyelvet... Rájöttem, hogy a délutáni kávézásnak van áldásos hatása is – így már sosem alszom el délután munkaközben :).
Csütörtökön elmentünk végre a bankkártyámért. Itt sokkal nagyobb szerepe van a hétköznapi életben, mint otthon. Még a kocsmában (itt ugyan bárnak hívják őket) is lehet vele fizetni. Nagyon sokan például nem is hordanak maguknál 5-10 eurónál többet. Nekem azért volt nagy szükságem rá, mert meglepő módon csak ezzel lehet feltölteni a kajakártyát, készpénzzel nem. A nagy címleteket olyannyira nem használják, hogy még a boltban sem akarták elfogadni múltkor a 100 euróst (pedig létezik 500-as is). Ami 100 eurós megmaradt, attól sikerült a bankban megszabadulni.
Megoldódni látszik a mosógép-ügy is. Van itt egy mosógép a házban, csak sajnos működésképtelen. Van egy az obszervatóriumban is, de eddig úgy nézett ki, hogy nem használhatom, mivel nem az obszervatóriumban dolgozom. A dolgok jelenlegi állása szerint mégis használhatom, viszont nem tudok bemenni egyedül az obszervatóriumba. Nem egyszerű az ügy. Most sikerült ugyan lebonyolítani a dolgot a Luciával, de nem szeretek ennyire másra utalva lenni, majd ki kell találni valami más megoldást.
Péntek este vacsora volt a Sylvainnél a csoport részvételével. Ott voltak a doktoranduszok (a Franck, a Caroline és én), a Paul, a felesége a Françoise, meg a legnagyobb unokájuk, Albin (6 éves). Illetve persze a Sylvainen kívül a felesége és még a három gyerek (Clémance, Robin, Flavien, 1,5,7 évesek). A vacsora nagyon finom volt. Előételnek egy kis (finom!) sajtot ettünk, kenyérrel, sonkával és valami olajos öntettel nyakon öntött salátával. Ehhez természetesen (félédes) fehér bor volt – mivel az való a sajthoz (a Sylvain nagy borszakértő). Főétel: Vörös boros marha szelet krumplival és párolt zöldséggel - természetesen vörös borral. Utófogás: mi más, mint különböző (szo-szo) sajtok kenyérrel – nem kívántam, de illetlenség lett volna nem enni. Desszert: (sűrű) csokikrém (madártejszerű) vaníliaöntettel. Utána kávé/tea.
10-kor a Paulék elmentek, a gyerekeket lefektették, de mi még maradtunk kb éjfélig, és beszélgettünk - jobban mondva hallgattam, ahogy a többiek beszélgetnek. Elég hullámzó volt, hogy mennyire értettem a dolgokat, volt, amit már egész jól. Végül egy kis tömény is előkerült. Valami egészen különleges italból sikerült innom, amit egy sárga növény gyökeréből készítenek. A szaga elég bizarr volt, az íze sem különb, de nem volt rossz összességében.
Szombaton elmentünk a Caroline-nal a Besançontól 65 km-re levő Château de Jeux-be (sató dözső), ami egy nagyon jó állapotban lévő középkori kastély. Volt egy idegenvezetőnk is, akit csak hellyel-közzel értettem ugyan, de gyakran magyarázott a Caroline is. A kilátás gyönyörű volt, a készült képek megtekinthetőek a webalbumban. Aztán megnéztünk egy nagyon szép kis tavat (Lac Saint Point) a közelben. Az idő nagyon szép nyárvégi volt annak ellenére, hogy október 5-e volt... Visszafelé felmentünk egy kilátóponthoz, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt Besnçonra és a környező dombokra.
Szombat este bejöttem még internetezni a laborba, 9 óra volt mire beértem. Elfelejtettem, hogy nem maradhatok sokat, mert 11-kor kártyával sem nyílik a főbejárat... És ez persze 11 óra 2 perckor jutott eszembe. Szerencsére találtam aztán egy földszinti ablakot, amit nem csak bedönteni lehetett, hanem kinyitni is - ott sikerült aztán kimászni:).
Képek a http://picasaweb.google.com/djuree007 címen.
