Mivel nincs most sok időm, nem vállalkozhatom arra a nagy feladatra, hogy az elmúlt hét valamennyi eseményét összesűrítsem egy beszámolóban, de azért megpróbálom összefoglalni a történteket.
Az elmúlt héten megvettem a párizsi és lyoni jegyeket. Nem voltak olcsók, a párizsi jegyekért 88 eurot fizettem (bár ezt mintha említettem volna már), de aztán áttetettem későbbre az utazásokat, így „csak” 74 euro volt (extra kedvezménnyel). A lyoni jegy csupán 38 euro volt (múltkor megúsztam 25-ből... ez is a sztrájk miatt van). Kedden kabátot hajkurásztam a városban, végül aztán meglepően könnyen sikerült találni egy jó meleg télikabátot Besançon egy olyan részén, ahol még sosem jártam – hála Caroline-nak, aki söfőrként közreműködött (ja és vettem hálózsákot a Dechatlonban 10 euróért). Borzasztó elégedett voltam magammal. Szerdán Stéfane védés volt, amiből egy kukkot nem értettem – egyrészt matematika volt, másrészt távol ültem, és így nem is nagyon hallottam és láttam, mi zajlik elöl. Csütörtökön Ulysse tartott előadást a munkájáról (ő asztrofizikus és üstökösökkel (comète (kométa, kóma...)) foglalkozik). Egész érdekes volt, viszonylag sokmindent sikerült is megérteni belőle (pedig Ulysse párizsi).
És akkor péntek este Párizs. Ulysse fuvarozott ki a pályaudvarra, mivel hazautazott a hétvégére. A vonat (az etra gyors TGV) Dijonnál telt meg igazán, aztán már nem is álltunk meg másutt, csak Párizsban. A Gare de Lyonon megismerhettem Ulysse anyukáját, akitől kaptam egy metrójegyet.
A szállás a körülményekhez képest kifogástalan volt (bár Krisztának semmi sem volt jó). Igaz, hogy pici volt a szoba, de szerintem hangulatosan volt berendezve, volt hozzá fürdőszoba, kiskonyha, fridzsiderrel, tévével... Egy napra kb 100 euro, de nekem egy fillérembe sem került. Ráadásul volt egy kihúzható pótágy is komplett ágyneművel.
Mivel a szállás a modern negyed (Défanse) környékén volt, másnap azzal kezdtük, hogy körbejártuk kicsit a terepet, megnéztük a modern diadalívnek nevezett valamit is (Grande Arche). Aztán voltunk Saint-Denisben (Szent Dénes), a francia királyok egykori temetkezési helyénél. Utána ebéd egy Szent Mihály térhez közeli kis utcában – a környéken sok kis vendéglő van, teljesen korrekt áron. Utána Notre-Dame, sajnos már majdnem napnyugtakor, így nem tudtam bent fényképezni egyáltalán. Este Eiffel torony, ahol nem mentünk fel. Utána megismertem Kriszta magyar kollégáit (csaptunk egy kis borozást/beszélgetést) – mind a Serviernél dolgoznak, és mind a többhetes kiküldetésüket töltik épp.
Másnap reggel koránkelés volt, mentünk Louvre-ba, ami aznap, lévén a hónap első vasárnapja, ingyenes volt. Hiába voltunk ott időben, azért így is volt egy kis 20 perces sorbanállás, igaz aztán megtaláltam a turisták által legkevésbé ismert bejáratot is, ami a Szajna partján van, a Louvre Tuilléirák kertje felé eső végében (ha legközelebb mentek a Louvre-ba, ott menjetek be!). Bent voltunk kb 4 órát, de utána úgy éreztem, mintha alig láttam volna valamit... Azt hiszem több nap sem lenne elég rá.
A Mona Lisát (itt Joconde-nak hívják), mint hét évvel ezelőtt, most sem sikerült megnézni – egyszerűen megközelíthetetlen volna a kínai turisták miatt.
Louvre után ebéd, ott már csatlakozott hozzánk Zoli is (Kriszta egyik kollégája). Az étteremmel nagyobb szerencsénk volt, mint előzőnap, igazán hangulatos helyet sikerült választani, ahova legközelebb is szívesen visszamennék. Főételnek narancsos kacsát ettem. Utána megpróbáltunk elmenni az Orangerie-be (ha jól értettem impresszionista múzeum), de nem volt nyitva sajnos. Aztán elsétáltunk az Invalidusokhoz, ahol mire megtaláltuk, hol a bejárat Napoléon sírjához (és a Musée de l’Armée-hez), már nem is volt értelme bemennünk. A vonatig már nem csináltunk jóformán semmit (minden zárva volt, a kajáláson is túl voltunk már). Aztán a nagy kényelmeskedésben majdnem lekéstem a vonatomat (sikerült alulbecsülni az 1-es metroval megteendő út hosszát), így végül futnom is kellett, majd a vonaton ki kellett paterolni a helyemet bitorló pacákot is.
Visszaérkezve Besançonba újra Ulysse volt a söfőr (ugyanazzal a vonattal mentünk vissza).
Mivel itt ér véget a hét, Céline védést már csak a lyoni beszámolóval fogom megírni (– a következő rész tartalmából...).
Képeket tettem fel a webalbumba. Most sem válogattam ki őket, de hogy tudjátok, mi micsoda, mindegyikhez csináltam képaláírást – bár némelyik elég gagyi lett (más is belefáradna 300 kép kommentálásába....).
