A hétköznapok elég eseménytelenül teltek. Próbálok már minél többet beszélni franciául – angolul már csak kizárólag a Luciával beszélek, akit viszont nem mindig értek (elég érdekes az angolja).
Pénteken megint kaptam egy francia doktori dolgozatot olvasgatni – ezzel is fogok szenvedni egy csomót...
A hét elején előkerült egy közepesen elhasznált állapotban lévő rezsó, ugyanis a tűzhelyünk sem működik. Először azt hittem, hogy a Dajibé, és nem akartam használni, de aztán ő maga mondta, hogy nyugodtan használhatom, ha akarom. Dajibnak kicsit fura dolgai vannak, de azt hiszem alapvetően rendes gyerek (szóval nem egy terroristatípus).
A rezsót mindjárt ki is próbáltam, kifőztem a montbélliard-i kolbászaimat rajta, meg csináltam hozzá a mikoroban egy kis rizst – egy kis dijoni mustárral majdnem komlett vacsora... Szóval fogok tudni főzni a jövőben, nem leszek minden hétvégén a borzalmas konzervekre kárhoztatva.
Szombaton Dijonban voltunk a Caroline-nal. Nagyon helyes kis város, teljesen más, mint Besançon. Ha itt kéne sok időt eltöltenem, szívesebben választanám Dijont, mint Besançont. Kicsit nagyobb is, nagyjából 350 000-en lakják – egyébként Burgundia fővárosa, és tőlünk nincs is messze, csak 70 km nagyjából. Engem kicsit Prágára emlékeztetett (az óvárosára). Nagyob sok szép templom van, sok díszes ház. Van egy szépművészeti múzeum, amit 4 óra alatt nem sikerült alaposan végignézni, sőt a fotókiállításra nem is maradt már erőnk. Azt hiszem, több nap sem lenne elegendő, hogy az ember alaposan megnézzen mindent benne. Igazán szeretnivaló és élhető város. Fotók a webalbumban.
Jövő hét után egy hét szünet lesz itt (meg óraátállítás) – ahogy otthon is. Azt hiszem, elutazom valahova, lehet, hogy elmegyek majd Lyonba kicsit. Nincs messze, és megy oda vonat – bár Auxerre vagy Nancy is szóba jön. Még megbeszélem magammal...
